2011. aug. 31.

A Császár és az elnök


     Néha eszembe jut ez a kép, amikor valaki a demokrácia, a köztársaság nagyszerűségét hangoztatja, vagy ha azt hallom: a monarchia mennyire elavult és ósdi. Ilyenkor csak mosolyogva felidézem a világ legdemokratikusabb országának, a világ vezető szuperhatalmának, a nép által egy kis időre megválasztott elnökének képét, amint derékszögben meghajlik ez előtt az apró ember előtt, aki nem más mint Akihito, Japán császára. 

     (Néha elkalandoznak a gondolataim és felrémlik Gašparovič elnök, amint V. Károly királyunk előtt csinálja ugyanezt és remegő hangon kér elnézést azért amit a Grófról mondott). 

     Mennyi percember hajlongását látta már a Császár, és hol vannak már azok a politikusok? Ő az örökkévalóságot képviseli a gyorsan változó politika világában, hatalmát csak a halál teheti semmissé. Obama pedig ábrándozva fogja nézni ezt az képet, amikor már csak egy egyszerű vidéki amerikai lesz egy poros kisvárosban, miközben a Császár még mindig egyenes derékkal fogadja a kérészéletű populista karrieristákat.

5 megjegyzés:

Per Spegulo írta...

Sőt... Kedves Dániel, a japán kultúrában a meghajlás szögének is hierarchikus szerepe van és elárulom, hogy ilyen szög nincs a japán "meghajlási kódexben". Ez egy Amerikára jellemző túlzás, ami valószínű a barack tudatalattijából származik. Ez a "meghajlás" ugyanis egy teljes földreborulással ér fel, amikor a ronin a daimjo halálos ítéletét várja az elrontott munkája miatt.
És ha belelgondolok, hogy az liberál-kriptobolsevik Roosevelt a császárság felszámolását tervezte és csak Truman jött rá, milyen mélyen rejtőzik a japán lélekben a császárság ideája...
Amit a katonák persze tudtak, mert a császári rezidenciát egyetlen egyszer sem bombázták, sőt betartották azt a japán tilalmat is, hogy a palota felett tilos átrepülnie gépeknek.

Petrus Augustinus írta...

Igen, ezért kapott is rendesen Obama az amerikai konzervatívoktól, a meghajlás valóban egy kicsit túl mély, bár ez fakadhat abból is, hogy Obama rájött a saját jelentéktelenségére. Kétségtelen, hogy a japán kultúrában a meghajlások enyhébbek (max. akkor mennek ilyen mélyre, ha egymással versenyeznek), bár a császár előtt még nem hajoltam meg. A kép valóban kifejező.

Per Spegulo írta...

Íme, a japán miniszterelnök császár előtti meghajlásának rituális szöge, összehasonlítva az elnökével. Obama "nyert"! A világ legimperialistább hatalmának vezetője az imperátor előtt. :-D
http://href.hu/x/fyct

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Ez a szögmérős cucc zseniális! :)

Parsifal írta...

Ez megvolt az európai kultúrában, etikettben is.

Tükröződik ez például a hagyományos római katolikus rítusban.

Az ember nem a tökét vakarja (mint himnusz alatt a modern labdarúgó), hanem összetett (és nem összekulcsolt) kezeit előre és felfelé tertja a mellkasa előtt, jobb hüvelykujj a bal hüvelykujj felett.

"Dicsőség"-re derekat hajt, és felegyenesedik a "Miképpen" szóra.

Fülstöléskor nem hány keresztet, mert a latin rítusban ez nincs meg.

Nagy fejhajtás "Jézus" nevére, közepes fejhajtás "Mária" nevére, kis fejbiccentés a többi szent nevére.

"Oremus"-ra és a "Gloria" meg a "Credo" fejhajtásai nagy fejhajtások.

Stb.