2008. okt. 25.

Szelep a magyar köztársaság fenekén.

Írta: Pánczél Hegedűs János.













Turner Gábornak, bajtársiassággal.

A magyar emberek az elmúlt két évben hozzászokhattak ahhoz, hogyha valamilyen kisebb-nagyobb évforduló, nemzeti ünnep van, akkor éppenséggel „balhé is lesz”. A gond csak az, hogy a balhét nem kell megszokni, és balhé semmiképpen sem kell. Senkinek sem. Egyszerűen ez nem jó. A balhé nem harc, a balhé nem küzdelem, a balhé csak balhé. Nem nemzeti, nem nemes, nem hasznos.

Sokan azt mondják, hogy ez egy „nemzeti ellenállás” része, meg ilyenek. Fenét az. Azon egyszerűen túlmentünk barátaim már. 2006. őszén volt a második magyar köztársaság legsötétebb napjai, és ebben a jelenlegi paprikajancsi nem tévedett, amikor ezeket mondta. Valóban azok voltak. Ott és akkor volt helye a népharagnak, ott és akkor volt helye az ellenállásnak, ott és akkor volt helye az erőszaknak is a törvénytelen, becstelen, szánalmasan nyamvadt hatalom ellen. Ott a második magyar köztársaság kimutatta teljes gennyes pucérságát; ilyen volt, pont ilyen, amilyennek akkor láttuk. Gyomorforgató, cinikus és szánalmasan nyamvadt. A jobb érzésű embereknek alanyi módon és ösztönösen szorult ökölbe a keze és eresztett meg egy szitkot és azt kiáltotta, hogy ezek innen takarodjanak. Akkor voltak ilyenek. Azonban ők, azóta is itt vannak. Nemcsak a pirosak, mindenki itt van még. A köztársaság hosszú sötét éjszakáján 1989 és 1990 számító politikai alkuja és kártyavára esett szét darabjaira. Azóta az álom-köztársaságnak immáron nincsen semmilyen érvénye és érve sem. Legkésőbb azóta nem. A látszat sem maradt.

De ezután eltelt két év és nem népharagról beszélünk immár, hanem intézményesülő balhéról csupán. A 2006-os népharag ugyanis – kár lenne ezt letagadni – nem volt akkora, mint mondjuk 1956-ban. Messze nem. Nem volt olyan tisztító erejű és elementáris. Az emberek nagyobb része este az utcára ment, aztán másnap álmosan dolgozni. Felháborodott volt, de ugyanakkor nem annyira, hogy az egzisztenciát veszni hagyja. Nem ment el az elkeseredés az emberek lelkének mélyéig. És ami még ennyire fontos; nem tudott politikai térbe lépni a népharag, nem volt egységes, és nem tudta mit akar az elégedetlen magyar. Az, az egészen természetes követelés, hogy a böszméző, az országot kurvának nevező „miniszterelnök” húzzon el a vérbe, is kevésnek bizonyult, mert ez sem sikerült. A köztársaságot kialakító erők (a parlamenti pártok) összezártak és nem engedtek 1989-ből, a köztársasági elnök meg bebizonyította, amit minden monarchista álmából felkeltve is tud; csak egy báb a gazdasági-politikai lobbi kezében és még önös egzisztenciális célok vezetik, fényévekre van attól, hogy egy nemzetet képviseljen pártatlanul. 2006 őszének egyetlen igaz követelése sem valósult meg, ami inverzben bebizonyította, hogy ez a köztársaság valóban köp a nemzetre magas ívben és hosszú távon is, a pártokrácia valóban tombol ebben az országban, de azt is, hogy a magyar nép tunya és nem képes arra, amelyre mindig is képes volt eddig a Kárpát-medencében; elsöpörni azt, amiből igazán elege van.
Akkor tehát, nincsen igazán elegünk?

Dehogynem. Veszettül elegünk van, de nincsen semmi, amiért küzdeni lehetne, nincsen egység, amiben küzdeni lehetne és legfőképpen senki sem akart igazán kitartani. Elegünk volt (már akinek, hiszen 2006-ban nem mindenki ment az utcára), kidühöngjük magunkat és megyünk haza, mert melózni kell, meg tanulni, meg akciós csirkét nézni a hétvégére. Amennyire a beszariságban összetartott és bekeményített a republikánus politikai elit 2006-ban és utána még inkább, annyira hátradőlt azóta. Ja, csak ennyi? Majd hazamennek. Nem gond. Mi meg foglalkozzunk a magunk dolgával akkor inkább urak.
2006-nak volt egy igazi nóvuma, az eddigi népharagos felkelésekkel szemben; beérte sokszor egy politikai hide-parkkal, sok kicsi semmitmondó, hőzöngő politikai performerrel és rögtönzött vagy éppen előkészített performansszal. Ezek talán mókásak voltak, de semmiképpen sem eredményesek. És ebben sok kezdeményezés ki is fulladt. Csak példaképpen; ha összejön több százezer ember a Parlament előtt és üvöltözi a paprikajancsi lemondását, akkor miért nem rohanják meg a Parlamentet és hajítják a Dunába? Mert civilizáltak? Mert törvényes útra akarják terelni a dolgot? Fenét. Mert nem annyira dühösek. Kit érdekel az ún. „rend”, ha vérig sértve érzi magát valaki? Senkit, mert ez így természetes. Az ember igazságérzete mindent maga mögé utasít.
A balhé pedig intézményesült, hovatovább program lett. Vannak kemény pólók, klassz fasza kis harcias videók, mindenfajta kripto-militáris alakulatok, klassz kis kapucnis felsők, sőt harcos brand is van, a nemzeti felvarrók eladása biztosan megugrott szépen. Többen olvassák a kurucinfot, mint valaha, sokkal többen keménykednek netről letöltött anyagokkal, az árpádsávos, meg mindenfajta más zászlók is szépen fogynak, és el lehet menni tüntetésekre, megemlékezésekre, öklöt lehet rázni, hangosan zsidózni, „gyurcsántakarodjonozni”, meg úgy általában rekedtre ordibálni magunkat. Két éve immár ez megy és semmi eredmény.
A baj csak az, hogy mindettől azonban senki sem fél már.
Vannak új frankó izraeli vízágyúink, jobban szervezik a rendőröket, jobban is utálja őket sok magyar most már, a miniszterelnök meg velük eszik paradicsomlevest. Hurrá. A köztársaság őrei lenyomnak itt mindenkit. Fel vannak készülve, tudják mit kell tenni, nem éri őket már semmi sem felkészületlenül. Cinikusak végigvárják a rendezvényeken az üvöltözést, aztán egyenként igazoltatva kiengednek mindenkit a kordonon túlra. Komolyan, mint valami hardcore koncerten. Ez már az ellenállás lenne? Ettől az emberek bepipulnak? Frászt. Ettől az emberek idegesek lesznek és közönyösek, merthogy nem tudnak ellene semmit sem tenni. Vagy nem is akarnak. Merthogy kiszámítható mindez. Nincsen benne kraft, nincsen benne igazi harag és nincsen benne igazi tűz, igazi szellem, így igazi harc nincsen. Harc valamiért, valakikkel, valami mellett. Valamiért, ami igazi cél és konkrét. Harc "a rendszer ellen"? Ennyi? És mi lesz után, ha nem lesz meg ez a rendszer, amit nem akarnak? Semmi nem változik akkor, hogyha ez az elit elmegy. Jön valaki más az 1989-es klientúrából, vagy az utáni évjáratokból. Semmi, de semmi olyan, amit a változás szele hajt.
Annak, amit ellenállásnak hívnak itt sokan, és amit valójában művelnek semmi köze nincsen egymáshoz. Én politikai performereket látok legnagyobbrészt, akik ütős tüntetéseket szerveznek a jobb oldalon (röhej, de ez is valami, mert a balosoknak ez nagyon bénán megy) megy a hepaj, a szájkarate, a videó-, meg filmkészítés, egymással versengve mennek fel a posztok, a videók, szállnak ki a tömegkommunikációs médiumok, hogy gondosan szelektált kis tudósításokat készítsenek, keményen megvágva valamit le is adnak belőle. Sokan anyáznak a fórumokon, meg kommentekben és készülnek a következőre és esznek, isznak, dolgoznak, szeretkeznek és vége. Elvannak. Megvan a téma, megvan az esemény, vagy ha nincsen, akkor csinálnak még egyet majd. Ha már nagyon nem tetszik a helyzet, ha már nagyon uncsi, ha már nagyon régen volt.
Ennek így semmi értelme sincsen.

Az igazi ellenállásban egyszer csak megszületik egy egység. Az ellenállás tudja, hogy miért küzd. Az ellenállásban megvan a cél és az eszköz is. Megvannak a vezetők. Nekünk egyik sincsen sajnos. Vannak jó kis jelszavak, vannak letöltött kézikönyvek, néhány molotov koktél csattan, és vannak ilyen-olyan, de leginkább semmilyen emberek, akik kiállnak, és mondani akarnak valami nagyon harcosat és keményet, de nem tudnak beszélni sem legtöbbször. És a tömeg még ezt is visszazengi, mert nincsen más és akkor ez is jó valamire. A valami azonban semmi valójában barátaim. Akik most „radikálisok” (tényleg azok), azok nem tudnak beszélni, nem tudnak cselekedni sem. Nemrég egy radikális vezető így beszélt egy este egy nagy radikális rendezvényen sok ezer ember előtt a székesfővárosban egy nagyon központi téren; „Itt van ez a zászló nálam. Ez lesz a csapatzászló, mert kell ilyen. Kell valamit követnünk! Azt kérem mindenkitől, hogy (..) Amíg a zászló előremegy, valamerre, addig egyszerű a dolog. De ha az ellenség rátámad, a végtelen, fegyvertelen tömegre, ugye, mert természetesen mi nem fogunk semmifélét kezdeményezni, soha nem szoktunk, mindig ők támadnak miránk. Arra figyeljetek, hogy az meg ne történjen, ami annyiszor megtörtént már, hogy szanaszéjjel fut mindenki. Hanem, amíg a zászló áll, addig ti is ott maradtok. És most tegye fel a kezét, az, aki becsületére megfogadja, hogy amíg a zászló áll, addig ő is ott marad és (felteszik többen) nem menekül! És hogyha a zászló hátrál, akkor mindenki arra megy, amerre a zászló és nem összevissza. Ha a zászló elkanyarodik, akkor arrafelé megy és nem szanaszéjjel, mindenfele. Ennyit akarok mondani. (…)”. Aztán a tömeg elindul és megy a balhé, amelyben semmilyen zászló senkit nem érdekel, meg miért is érdekelné, és ellenállásnak nyoma sincsen. Így egy vezető nem beszél, ha eredményt akar. Így egy tizedes beszél 8-10 embernek terepfutás előtt legfeljebb. Csoda, hogy az igazi hatása sincsen meg neki? A legkevésbé sem. A szó politikai tett, aminek hatása van. Éles szónak olyan a hatása, mint az éles tölténynek. Vak szónak olyan, mint a vaktölténynek. És van olyan szó is, amit nem kellett volna kimondani. Én ilyet hallok a legtöbbet. Mintha söröznénk a restiben. Nincsen stílus, így nincsen politikai fenomén sem. Nincsenek hősök. Nincsen meg a harc (a vér?) varázsa sem. Nincsen perspektíva sem így. Aktuális kis dolgok vannak már csak.
A mai radikálisok „vezetői” azonban legfőképpen egyszerűen tévednek; nem fél tőlük a hatalom, nem a rendőrök tartják már meg ezt a köztársaságot, nem kell „kardokat edzeni”, nem érdemes embereket tüzelni, amikor utána csak arra telik, hogy végigmegyünk a körúton, és kukákat döntünk, padokat rongálunk, meg ilyenek. Nincsenek „harcok”, nincsenek „ütközetek”, így nincsenek igazi győztesek sem azok oldalán, akik esetleg komolyan felkelnének ez ellen a képtelenség ellen, ami ma Magyarországon van és ami egyszerűen maga a respublika. Rendőri intézkedések vannak csupán, a köztársaság lesöpör mindent fölényesen és biztosan. Emberek pedig akik 2006-ban őszintén mentek mondjuk esténként a Kossuth térre is akár a gyermekeik mellől is, mert vérig voltak sértve és igazi változást akartak, azok messze nincsenek itt. Unottan lapozzák fel a híreket egy-egy balhé után, mintha csak egy diszkóbalesetről olvasnának, vagy valami más fekete oldalas hírről. „Na, most ki őrült meg?!”. És ebben a hozzáállásban nem az átlagpolgár a hibás.
Félreértés ne essék! Nem értek egyet azokkal az emberekkel, akik azt mondják, hogy nincsen helye utcai harcoknak, akik azt mondják, hogy majd mindent csendesen meg kell oldani, és nyugalomra van szükség. A béke kell, mindenképpen, de nem minden áron. Ha valamit csak vassal és tűzzel érhet véget, akkor fogjunk vasat és gyújtsunk tüzet, azzal a tudattal, hogy győzni akarunk, és áldozatot hozunk és nem azzal, hogy veszíteni fogunk és elbukunk! 1956-ban egészen pontosan ezt tisztelem a legjobban, hogyha a magyar történelemből kell példát hozni; lerombolt mindent, ami a nemzetet gátolta a szabadságában. Az erőszakos módszerek bizonyos helyzeteket igenis megoldanak; sokan befogják a pofájukat, sokan pedig meg sem szólalnak többé. Helye és ideje van az erődemonstrációnak, a harc valóban a tárgyalás folytatása, radikális eszközökkel és radikális eredménnyel. Ideje van tehát a harcnak és a békének is. De sem ideje, sem helye nincsen a balhénak.
Magyarországon, ami legkésőbb egy éve történik, annak már nincsen tétje és esélye sincsen, hogy bármit is kirobbantson. Miért? Mert nem vezeti senki, mert e mellett nagyon kevesen vannak, és mert nincsen mellette semmilyen cél sem, nincsen semmilyen étosza sem ennek az egésznek. 2008-ban nem releváns felszedni az utcakövet már. Az nem cél, hogy „Fegyverbe!”, az sem, hogy „Megvédjük a hazát!”, az meg pláne nem, hogy „Mocskos zsidók!”, meg menjen el, meg mondjon le az, aki magas ívben szarik a magyar népre egyébként is. (Majd ha mások mondják, akkor majd elmegy, meg lehet figyelni.) Az aki ellenáll, tudja, hogy hol van a helye. A mostani radikálisok hol vannak egészen pontosan? Az, ami most folyik kiszámítható. A köztársaság így ereszti le a fáradt gőzt a fenekén. A mostani balhék nem mások már csak szelepek a köztársaság fenekén. Ez pedig – akár a 2006-os lehetőségnek is, ami 1956-nak egy kis pici szellője volt csak – lealacsonyítása mindannak, ami egy komoly ellenállástól el lehetne várni. A magyarok tudták ezt jól is csinálni persze; ott van erre a Dunántúl megszállása Lehár báró által 1919-1920-ban, vagy a rongyos gárda, az ellenforradalmi csoportok, ott van 1956 szőrüstül-bőröstől. Ezek minden esetben tudták mit nem, de mit és miért igen. Mert a szervezett utcai harcoknak a szerepe kettős; tabula rasa-t teremteni és aztán valamit helyreállítani. Ezek közül egyiket sem látják el a mostani történések már. Túlmentük azon a ponton, amiből kialakulhatott volna bármi ilyesmi, ezt nagyon tisztán kell látni. Az utcai harcok igazsága – az adott állam gyengesége és igazságtalanságával áll szembe, az állampolgárok szimpátiájával egyesülve. Jól látta az utcai harc és az utcai harcosok feladatát Italo Balbo, az olasz squadristák egyik vezére, amikor 1922-ben így fogalmazott; „Jobb mindent lerombolni, mindent megtagadni, hogy mindent az alapokból építsünk újjá.”. De ide idézhetjük a Camelots du Roi indulójának szavait is példaként; „Föl Camelots du Roi / A törvényre fütyülnek ők / Föl Camelots du Roi / Éljen a király, le a köztársasággal / Mint oszló kutyatetemek / Úgy tűnnek el képviselőitek…”. Az utcai harcos tudja a helyét és, hogy meddig tart az ideje. Úgy kell lázadni, hogy az ember azzal alternatívát kínáljon fel és nyerjen is. Aki nem így lép fel, az álljon arrébb, mert csak másoktól veszi el a lehetőséget, akik esetleg élnének ezzel az eszközzel és győzelemre is vinnék a sereget, ha úgy adódik.

63 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

Minden ellenvetés nélkül így van, ahogy mondod.

De AMÚGY A FRANC ÖRÜL ENNEK.

Ahhoz, hogy harcolni menjen valaki, látható, érezhető cél kell.A mi esetünkben az, hogy az úgy nevezett király, vagy királyfi fehér lovon végre azt mondja, utánam, előre, nem pedig az, hogy meg sem nyikkan.

Tegyük fel, hogy Te úgy érzed, ennek ellenére is megéri kockáztatni: megvernek, lecsuknak, akiért harcoltál, az meg majd elhatárolódik tőled, meg a magánakciódtól.

Az hiányzik, hogy legyen vezető: Szent Király, aki az Ég nevében szól a néphez, mégpedig azt, hogy aki Istent ismer, az kövessen a harcba!Akárhány vérig!

Az atommodelles hasonlattal élve: amíg a kósza, kis, veszélyben lévő elektronok nem érzik a leendő atommag-proton térerősségét, és vonzását, addig nem mennek sehova.

Ez már nem rajtunk áll.Bocsánat, hogy szóltam, de így van.

Ultrajobber írta...

Meg, ha már legalább beszélni lehet(ha meg is vetsz ezért), elmondom, hogy 56-ban volt még egy Mindszenty, meg egy Habsburg Ottó, akitől még lehetett várni valamit.

Most meg nép sincs: csak az a faszi, meg az nőci, az a luvnya, az a csávó, az bige, az a kis kurva, az az éhenkórász, jé az a hajléktalan, az a szinesfémtolvaj cigány, az a fejes, az az ATOMJAIRA HULLOTT KIS EGYSZERI MAGYAR TÁRSADALOM, amely félti a seggét.És kinyirja a szomszédját a munkahelyéért irigységében.Nem megy templomba.Minek? Hallgatni, hogy vége Magyarországnak?

Ezt mondd meg!

Ultrajobber írta...

Vegyük csak sorra, mi van nekünk: hervadt liliom, gaz szekfű, halálmadár hollók, rothadt narancs,meg újabban férges alma, amiből kibújik a jotengrit féreg.

Csak már fogunk sincs, amivel ezt a sok szart megegyük: hát akkor majd tömnek vele, mint régen a libát.

Ultrajobber írta...

Fölfordult a FÖLD, és maga alá kényszerítené az EGET is, ha módja volna.

Lesz-e, még egyszer igazi M A GY A R ország ? ? ?

Névtelen írta...

"Az hiányzik, hogy legyen vezető"

Ezzel teljes mértékben egyetértek.

Ultrajobber írta...

Ma még van erőm írni, hát írok.
Hogy szól a Székely Himnusz:
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped!
Nem csupán nemzeti vezetőre gondolok,mint Vona, vagy Toroczkai, esetleg Csurka. Hanem nemzetek felett állóra, aki érti a múltat, és látja a lehetséges jövőképeket.
Van ereje és szíve, akarata, hogy ezt a népet felemelje, és a Szent Koronát visszahelyezze régi méltóságába.
Akiről tisztelettel szólnak a környező országok vezetői.
Aki az Egyházat is istápolná, és irányvonalat mutatna neki.
Ilyen Vezető kell.

Ultrajobber írta...

Felmerült -e már a gondolat, hogy írjunk a koronahercegnek meghívást(a trónra)?
Anélkül nem fog menni.

Parsifal írta...

Alkotmányozó nemzetgyűlés?

Hogyan?

Nincs egy zászlós úr se!

Ki hívná össze?

Az 1918/19-es anomália után is alakult egy (kettő) nemzeti hadsereg ("fehérek"), alakult egy Aradi Ellenforradalmi Kormány teljesen önhatalmúlag, egy Anti Bolsevista Comité (ABC) Bécsben. Grazban meg Szegeden egy fehér hadsereg... A király egyikre sem adta áldását (mint közügyektől visszavonult ap. király!), de análkül nem lett volna Nemzetgyűlés sem.

A világon nem működik minden "csak" papírforma szerint, mert nem tud működni. Ekkor lép életbe a természetjog, ekkor van lehetőség "legitim forradalmomra", azaz ellenforradalomra, amikor a tételes jogon kívül (de tkp. vele szembe nem álló) eszközöket veszünk igénybe a restaurációra.

Term. a kukaborogató performance-ok ebbe a körbe nem tartoznak.

Alakulna valahol egy magyar ellenforradalmi kormány, toborozna sereget, a hatalmi klikket eltávolítaná, és utána lennének nemzetgyűlési választások, és alkotmányos restauráció.

Ehhez persze nem elég az exaltált csodavárás, hanem ahogy Montecuccoli mondta: pénz, pénz, és pénz... Azaz anyagi bázis is, a szellemi mellett természetesen.

Ez jelenleg csak az ideoszférában létező álom.

A mai nemzetközi konstellációban ez ráadásul elképzelhetetlen is.

Sztem az EU-t kéne átalakítani császársággá... Ez működne, azt nem tudnák három nap alatt letörni.

Ui. lehetne itt úgymond királyságot fabrikálni (Horn Gyulával, mint utazó nagykövettel - Habsburg Ottó), de ez kb. egy mai Spanyol Királyság lenne, ahol a királyság csak kirakat...

Ezt megengednék a nemzetközi erők.
Egy új Szent Szövetség nélkül illúzió ez a partikuláris monarchizmus...

Névtelen írta...

EU-t császársággá?

Hm.Érdekes,de attól félek,hogy ezt az európai emberek 99,999999999999%-a elutasítaná,meg sok alapja sincsen.

Parsifal írta...

Bécs központtal egy Európai Császárság, amelynek tagállamai a királyságok.

A.E.I.O.U.

Austria Est Imperio Optime Unita
(Ausztria Birodalma a Legjobbak Egyesülése)

Austria Erit In Orbe Ultima
(Ausztria az Utolsóként Áll a Világban)

Austriae Est Imperare Orbi Universo
(Ausztira Végzete a Világ Uralma)

Névtelen írta...

Miért pont Bécs központtal?

Névtelen írta...

Nem mintha sokat számítana, de hozzátenném, hogy egy európai császárság léte sosem volt stabil. Persze, sokan sokféleképp törekedtek rá, de az eredmény egytől egyig kudarc lett. Szerintem célszerűbb inkább a közelmúltat alapul venni és nem visszamenni a középkorig.

Ilyenformán pedig inkább egy Szent Szövetség féleség adná magát egy többsíkú politikai és közigazgatási jogrendszer biztosításával. Ez "reálisabb" alternatíva", hogy a sok tipikusan 20. század végi nemzetközi szervezettel (NGO-k=Non Governmental Organisations) könnyebben együtt lehessen működni.

Nem feltétlenül a központosítás a lényeg vagy a "jó király mítosza" (ne értsetek félre!), hanem egy többsíkú élhető, életképes, igazságos, külpolitikailag potens Európa.

Az ellentétes forradalom pedig szerintem ott bukik el, hogy nincs meg rá a tömeg(akarat) és szerintem ez a hajó már elment. A forradalom ellentéte az ellentétes forradalommal szemben pedig egy háttérintézmény-hálózat lehetne (most lehet, hogy meg fogtok kövezni, de valami olyasmire gondolok, mint amit a neokonzervatív arcok csináltak a Tengerentúlon)

Névtelen írta...

Engem jelenleg csak a saját és őseim hazája,Magyarország érdekel.Az,hogy mi van/lesz Európával az totál hidegen hagy.

Amúgy olvastátok a ruszin autonómia/függetlenségi törekvésről a hírt? (origón fönn van)

üdv.

Nobilis írta...

Nah,beindult a blogom,amely inkább a magyar nemesség múltjával és jelenével foglalkozik (jelenleg csak hírek és kisebb szösszenetek vannak rajta,de majd idővel bővülni fog),így a nemesség mai állását nézve,sok köze nincs a blognak a monarchizmushoz.
Az oldalon nemesekkel kapcsolatos hírek lesznek többségben (pl.a Mensdorf-Pouilly féle dolgok,melyhez majd egy saját cikk is tervbe van véve)
címe:
http://www.vitam-et-sanquinem.blogspot.com/

Névtelen írta...

kapni fog helyet a Monarchista G.,csak még nem tudom,hogy hogyan kell aztat :)

Lehet egy kicsit republikánus is vagyok... :/

Nobilis írta...

Ott van a lapon,mert a nemesség mai dolgaihoz/híreihez hozzátartozik.Amúgy a Nádori Tanácson jobbat röhögtem :/ Arról is kéne vmi cikk... Ráadásul az MTCSE-s Kormányzótanács tisztább,mert a nemességet képviselő szervezet hozta létre.

Az én őseim sírásója a kártya volt...:) De természetesen igazad van.

Nobilis írta...

ohh,thank you Master =)

Parsifal írta...

Nem szájkarate.

Mikor is volt realiter önálló a Magyar Királyság az Osztrák Főhercegség és a mindenkori családfő egyéb tartozékai nélkül?

Talán Horthy alatt, akit az Entente ültetett nyakunkra (nem találtak jobbat)?

Ahogy Pezenhoffer mondta: "Akkor jött el az igazi függetlenség ám! Nagyobb németcsatlósok sohasem voltunk, mint az ún. 'független Magyarország' idején. Gazdaságilag, külpolitikailag függőbbek lettünk, mint valaha..."

Máytás király alatt volt utóljára, mert a Jagelló-ház is egy közép-európai birodalom kiépítésére törekedett. (A Habsburg-ház ekkor még európai, sőt világbirodalmi sátuszra...)

Ám Mátyás, a "nemzeti" király is csak ugródeszkának tekintette hazánkat, Német-Római Császár, vagy cseh király akart lenni. (Ennyire volt nemzeti...)

Állandóan háborúzott, mert parvenüként sehol sem tekintették "partiképesnek", s hiába vette be "Bécsnek büszke várát", kívánsága ellenére Habsburg menyecskét nem kapott, csak egy polgárleányt.

Megjóslom, soha nem is lesz Magyar Királyság európai birodalmiság nélkül...

Ezért ennyiben reális(abb) Habsburg Ottó páneurópaizmusa, és támogatandó is...

Persze jobb lenne egy "svárc-gelb" zászló a tsillagos helyett Európának!

Miért lenne a főváros Bécs?

Talán azért, mert az a Kaiserstadt.

Parsifal írta...

Engem jelenleg csak a saját és őseim hazája, Magyarország érdekel.Az,hogy mi van/lesz Európával az totál hidegen hagy.

Amúgy olvastátok a ruszin autonómia/függetlenségi törekvésről a hírt? (origón fönn van)


Ezt nem tudom értelmezni...

Az Édenkertre gondolsz? Az volt mindenki ősi hazája...

Európa nélkül (ami formát adott a Magyar Királyságnak is, a keresztény kozmosz részeként élt) Magyarország is bukik.

Nobilis írta...

Őseim hazája Magyarország volt,ahogy az enyém is. Ezért hullajtották vérüket évszázadokon keresztül és nem más idegen hatalmakért,birodalmakért.

"Miért lenne a főváros Bécs?
Talán azért, mert az a Kaiserstadt."

Ez elég soványka ok.

Névtelen írta...

Tudom.

Névtelen írta...

"Egy új Szent Szövetség nélkül illúzió ez a partikuláris monarchizmus..."

Én ilyet tuti, hogy nem írtam. Honnan az idézet??

Üdv
Czelder

Névtelen írta...

Parsifal tette ezt meg. A Magyar Királyságnak 1918 után is van értelme és ebben tényleg mindegy, hogy most akkor kormányzó volt. Otto magyar király akart lenni és Károly is. A legitimisták is ezért harcoltak, nem? És mi is ezért harcolunk, én legalábbis biztos.

Az írás egyébként jó. Néha beleborzongok, hogy mennyire jó lenne, hogyha legalább ilyen intenzitással, talán ennyien a királyságért harcolnának. Sajnálom, hogy olyan és olyan tartalommal vannak reflektorban, mint Budaházy, meg Toroczkay. Ők egy tisztes kis népfelkelő habitusával is alig bírnak! A cikkben említett Lehár, vagy éppen a squadrok, az komolyabb minőség! Szervezettség és célok!!!

Névtelen írta...

Már látom. Átsiklottam felette. Köszönöm.

Czelder

Parsifal írta...

Őseim hazája Magyarország volt,ahogy az enyém is. Ezért hullajtották vérüket évszázadokon keresztül és nem más idegen hatalmakért,birodalmakért.


Értem...

Akkor erkölcsileg hibáznak azok, akik nem a hazájukért ontják vérüket, azaz erkölcstelenek:

Pl. azon spanyol, német, olasz vitézek, akik hazánkat a török iga alól fölszabadították (katolikus-protestáns-orthodox összefogás Bécs ostroma után!), amíg "hazafiaink" (Thököly kuruczai) törökbérencként harcoltak...

De term. Thököly és kurucai jó hazafiak voltak, mert a hazáért harcoltak. (Itt most nagyot nevetek...)

Ahogy Pezenhoffer Antal írta, a hazafiság önmagában, erkölcsileg nem jó, ahogy pl. a közösülés vagy az evés-ivás sem. Ráadásul nem a legnagyobb érték. Érték, de csak valamihez viszonyítva.

Idegen vér hullatása nélkül tán még ma is török kézen lennénk.

Jánosnak,

Ottó így gondolta, de tévedett, amint a történelmi tények is bizonyítják. (Ahogy II. János Pál pápa koráncsókolása sem volt épp egy jó húzás, de ettől még pápának tartom. A szenteknek is vannak hibáik, ha bűnük kevés is.) Nem voltak képesek egy hatalmi pozícióban lévő, más állammal még konföderális viszonyban sem lévő önálló és legitim Magyar Királyságot alkotni. Mohács után ez már lehetetlen. Nem a csata miatt... I. Mátyás is összeszorított fogakkal volt erre képes.

Ráadásul az állami szuverenitás totalitása a legfőbb közjogi érték?

Ez dominósort indít el... Akkor a szlovákok, ruszinok stb. is jogosan rázzák le a "magyar igát"...

Napjaink gazdasági, geopolitikai viszonyai között ez elképzelhetetlen, kivéve ha visszamegyünk az önellátó gazdálkodás szintjére (a la Pol Pot, I-es számú testvér).

Nincs független állam a mai világban.

A világ egységesülés felé tart, ezt mutatja az emberi történelem. "Egységesülés" alatt nem a világbékét értem, hanem a kölcsönös függés mértékét. régen voltak izolált civilizációk.

Ma érdeket érvényesíteni globális szinten légypiszok méretű országgal lehetetlen. (Ez alatt a virtuális szféra kiterjedését is értem... Mert pl. Izrael a fizikai tér szerint kicsi, de...)

Álmodozni (szájkarate) lehet.
1920-ban sem lehetett az Entente nélkül kormányzónk.

Az "Otto Plan" is naivitás volt... (Ő is az USA-ba ment, kontinentális támogatót szerezni...) Elég erről Veesenmayer-t megkérdezni. Megkérdezték tőle, mennyi időbe telik Magyarország megszállása. Válasza: "Huszonnégy óra." Visszakérdeztek: "És ha ellenállnak?" Válasz: "Tizenkét óra." Visszakérdés: "Az hogy lehet?" Válasz: "Elmaradnak az üdvözlő beszédek."

Magyarország 1918. óta komolytalan, reális belpolitikai fordulat mindig csak egy "Nagy Testvér" mellett volt. Hiába a papírtigris "egymillió ellenálló" (Partizánszövetség látszáma), az önálló "Hungarista Hatalomátvétel" (Skorzeny nélkül a gyáva kormányzó zsarolhatatlan lett volna, akinek ő és fia élete többet ért 'eszméinél'), Horthy belovacskázása Pestre (románok kivonulása után szigorúan, és az Entente engedélyével szervezett nemzeti hadsereg).

Utána Hitler nélkül, utána Sztalin nélkül, ma USA nélkül.

Egy kontinentalista, keresztény Európa lenne képes kizárólag altenatívát nyújtani, amit a világbankon keresztül sem lehet megszorongatni alsófertályt, ha pedig jobban ugrál, kiütni arcon.

Ajánlom mindenki figyelmébe Czelder úr cikkét Oroszországról...

Ultrajobber írta...

Saját banánhéjon elcsúszni.

A köztársaság pártjai sohasem fognak a mi kedvünkért alkotmányozó nemzetgyűlést összehívni, monarchista célzattal főleg nem.
Ez halálbiztos.

Ultrajobber írta...

De akkor szórakozásnak tényleg jó, hogy mi itt elmúlatjuk az időt a régmúlt idők nagyszerűségének felemlegetésével, nosztalgiázással, meg szájkaratéval, meg ugrálhatok én ki a kocsiból matricázni is, ha nem szólunk a királynak.

Mert azt ugye, nem lehet(nincs hozzá legitimitásunk-ami senkinek sincs tulajdonképpen), de mégis konzervatív forradalomra volna szükség.

Nonpluszultra.

Névtelen írta...

Azok a spanyol,német,olasz vitézek pénzért,zsoldért harcoltak elsősorban, fizetség nélkül el sem jöttek volna.

Thököly és kurucai nem voltak jó hazafiak,mert elárulták a Hazát,azzal,hogy a törökök oldalára álltak,török segítséget vettek igénybe.
Persze,ők még ezt is jobbnak látták ,mint a zsarnokság alatti további életet.Hosszu (közép)távon meg nem gondolkodtak. Viszont a másik oldal jó része meg "Habsburgbérenc" volt,akik a dinasztia érdekében,akár a Hazájuk ellen is cselekedtek.

Idegen vér hullajtása nélkül nem lennénk török uralom alatt,mivel az 1700-as évekre a megroppant,elavult Oszmán Birodalom képtelen lett volna minket tartani. Természetesen külföldi zsoldosok igénybevétele elkerülhetetlen volt. De ehhez a vallásnak nem sok köze van.

Ultrajobber írta...

Szerkesztő Úr, ezt elég komolyan elbaltáztad.

Névtelen írta...

???

Ultrajobber írta...

Azt mondjátok:

-monarchista pártot nem érdemes indítani,
-az örökös királyt nem áll jogunkban meghívni(jogkör, vagy legitimitás hiánya miatt?)
-forradalomra nincs kilátás, ami legitim parlamentet hívhatna össze, kormányzókinevezési jogkörrel

Akkor mi a ....csinálhatunk?

Névtelen írta...

Írkálhatunk továbbra is ide a blogba. Gondolj bele,ha monarchia lenne holnaptól,akkor nem biztos,hogy járkálnánk ide vissza irogatni és elmélkedni a királyságról. Bár akkor PHJ úr lehet átalakítaná, Köztársasági Gondolatokká, Várjuk az Elnököt! jelszóval és irogatnánk tovább :)))

Ultrajobber írta...

Az én agyamban ez most kikapcsolta a biztosítékot, csak annyit vagyok képes mondani, hogy nem, nem, nem, nem..........................

Ultrajobber írta...

Akkor is, írni kell egy nyilvános levelet,ha tetszik az ÁVH-nak, megmondjuk, hogy hülyék vagyunk, és szórakozunk, de a szándékot ki kell nyilvánítani,ez elsőrendű feladat,és hogy milyen jogon: magyarságom jogán, ükapám magyarságának jogán, Szent Korona Tagságom jogán.

Névtelen írta...

Szerintem a felsőháznak lenne jogköre és legitimitása királyt vagy kormányzót kinevezni. Már csak azért is,mert sztem ők a "zászlósurak" és mivel a felsőházi tagság örökös így ezért van nekik jogkörük még mindig.

Ultrajobber írta...

Csak annyit:szeretnénk, ha Ön lenne a király, ha bejelentené trónigényét,stb.
Elvárható.Minimum.

Névtelen írta...

Felsőház respublikákban lehetséges (Cseho., Lengyelo. a környéken vagy pl. az USA is). A különbség a fenti államok és a mi régi alkotmányunk által biztosított felsőházak közt az, hogy a fenti államokban a nép választ (közvetlenül vagy közvetve -> elektori rendszer), míg a magyar alkotmány szerint vagy tisztségéből adódóan vagy családi jogon (...) lehetett valaki örökösen felsőházi tag.
Ez utóbbi rész menne respublikánkban is, csak hát... csak hát... szóval értitek :(

Én nem ismerem a Horthy-korszak felsőházi jogköröket és politikai viszonyokat, de gyanítom, hogy valami hasonló jönne létre most is, ha lenne Felsőházunk.

Szóval ebbe a Térségbe egy király kell és egy monarchista konszenzus. A népszavazás vonatkozzon csak a (jelenlegi) Parlamentre (Alsóházra), hogy a posztkommunista örökség ne hassa át ezt az egészen elrohadt rendszert.

Ja, egy kicsit kevesebb dühkitörést, ha szólhatok a Szerkesztő úr nevében.

Üdv:

Czelder Orbán

Névtelen írta...

"míg a magyar alkotmány szerint vagy tisztségéből adódóan vagy családi jogon (...) lehetett valaki örökösen felsőházi tag.
Ez utóbbi rész menne respublikánkban is, csak hát... csak hát... szóval értitek :("

Én nem értem.

Névtelen írta...

"Feudális csökevény" - no persze.

Erről jut eszembe valami.

Ma épp slattyogtam hazafelé ebédre és megütötte a fülemet a buszon valami hülye vicc. Már nem emlékszem rá, de nem is ez a lényeg. Az jutott eszembe, hogy az ostoba embertípus mindig elképesztően sztereotíp vicceket gyárt (a vicc csattanója általában valami blődli pl. a politikusok lopnak, az arabok terroristák, a zsidók fösvények és kampósorrúak stb.), és vannak, akik jellemhibákat pellengéreznek ki, szójátékot alkotnak vagy valami. Irónia, spiritusz, szarkazmus vagy kőkemény cinizmus bújkál bennük. Röviden: a szabad szellem játékai. Nem pedig valami világmegváltó, mindent-fekete-fehérben-szemlélő vagy épp alantas szemléletet tükröznek.

Valami ilyesmi figyelhető meg nagyban a politikai filozófiák terén is (najó, most durván általánosítva...). Aki a népfelség elvét vallja, jó ember nem lehet.

Továbbá aki a népre meg az "absztrakt igazságokra" épít, az nem csak szellemtelen, hanem szellem-ellenes is.

Üdv:

Czelder Orbán

Névtelen írta...

A családi jogon való részvétel szerintem kissé necces, ám megfelelő kontrollal elmegy (királyi meghívólevél + nemesítés joga).
Régebben (18.sz.) ez megvolt.

Ha a mai respublikát vesszük, akkor a kir. meghívólevél és a nemesítés - mint kontroll - kiesik. Ha tehát mindennek ellenére mégis bevezetnék a családi jogon való részvételt, akkor vagy
1, kasztrendszerré merevedne rövid idő alatt vagy
2, az aktuális politikai slepp játszótere lenne ez a színtér is.

Szerintem mindkét eset borzalmas lenne, ergo Felsőház csak király alatt értelmes intézmény. Anélkül csak egy rossz vicc (najó, csak itt Európában. Amerika egy kissé más).

Czelder

Névtelen írta...

Arra céloztam a felsőházasdival,hogy ugye a királyság alatt családi jogon kerűlhettek az emberkék (főnemesek) a felsőházba + kinevezés és pozicíó folytán. Nos,ha a jelenleg fennálló rendszert nem tekintjük a királyság jogszerű folytatásának (miért is tekinteténk?),akkor a felsőház és a családi jogon bekerülő főnemesek intézménye is "létezik",tehát ők hívhatnának királyt,választhatnának vezetőt.

Parsifal írta...

Parsifal-Péternek,

Nem, nem volt tévedés, hiszen a királyság állt és szuverén volt. Ez történelmi tény, nem teljes jogfolytonossággal, de állt. Ne keverd össze a nemzet, a nép, az etnikum fogalmát egymással! A magyar nemzet államalkotása mellett volt szuverenitása a horvátoknak, sváboknak, sőt szerbeknek is, valamennyire a románoknak is. A legfőbb közjogi értékeink, immáron unáisig is; jogfolytonosságunk, történeti organikus alkotmányunk, Szentkorona tanunk és amelyben ezek _léteznek_ az apostoli királyságunk. Ezek szuverén államként definiálják az országunkat. Mi van ebből most meg? Ez a törvényes állapot, ez az igazság. Igen, ez önmagában is érték, mert a nemzetnek visszaadja saját magát. Aktuálpolitika van, de nemcsak az van.


Khmmm...

Ad 1.

Mi a "suverenitas" fogalma? Az, hogy nemzetközileg elismernek egy államot... Ennyiben valóban szuverén volt Magyarország, még a rákosista Magyaroreszág is, e definíció szerint.

Ha a realitás talaján állunk, 1920. után egy törpeállamról beszélhetünk, korlátozott mozgástérrel.

Ha nem lett volna illuzórikus, bármikor visszatérhetett volna a király, külső nyomás nélkül.

Ad 2.

Hol is kevertem én össze a nép, a nemzet stb fogalmát?

Írd le kérlek! (Szerintem sehol.)

Ad 3.

Szuverenitása a sváboknak mint közösségnek?

Jajjj... 1868. után két államalkotó nemzetet ismert el a Magyar Alkotmány.

Ezen kívül alanyilag (egyénileg) és nem közösségileg bárki szabadon használhatta anyanyelvét.

Közösségi "szuverenitás" legkésőbb 1876. után megszűnt. (Jászkun, székely, szász közigazgatás fölszámolása), a többi nemzetiségről nem is beszélve.

Ezt egyébként föntebb nem is hoztam föl. Miért vettetett szememre a nemzet, nép ethnikum összekeverése?

(Kacagás és mosolygás...)

Ad 4.

A katolikus keresztény tan elítéli a jogi formalizmust, azaz a szélsőségesen betűközpontú, formalista legitimizmust... A tételes jognak a természetjoggal, és a realitással összhangban kell lenniük.

Pl. a spanyol nemzet kitörölheti a hátsó felét történelmi alkotmányukkal, és jelenlegi királyukkal... A természetjog elleni törvényeket "szentesít" ez a király...

Nem a királyság adja az igazságosságot, hanem fordítva:

"Iustitia est regnorum fundamentum."

Szerintem egy Európai Császárságra (Szent Római Birodalom) van szükség, élén a Habsburg-ház fejével.

Az alatt lennének korlátozott szuverenitással bíró (önálló külügy, hadügy, pénzügy nélküli, a lá K.u.K.) királyságok, az alatt fejedelemségek, grófságok stb...

Minden egyéb szájkarate és anakronizmus.

A hazai politkai és gazdasági tyrannist nosztalgiázás nem fogja eltüntetni. Sem petíció, sem fórumozás, sem ragaszgatás...

Európai-Kontinentalista Monarchista Mozgalom kell, az EU helyett a Szent Római Birodalom restaurálása.

Ultrajobber írta...

Üdv.

Lehet, hogy elszaladt velem a ló,de a blogra mégis javaslok valami olyan félét, mint a lászlóandrásisták kiskátéja, hogy aki ide téved, tudja merre hány méter,és mit akarunk, mert a jelenlegi írások(nagyon részletesek, és jól kifejezik az adott témát)nem találok jobb szót, nosztalgia, vagy inkább retro íze van.Ezzel nem bántani akarok, hiszen az már önmagában ellenkezne azzal a ténnyel is, hogy ide írok, de egy világos, bármikor elérhető kiskátészerű felvilágosítás sokat megérne, akkor lenne a legjobb, ha íródnék egy nyílt levél féle dolog, akár ennek részeként, amely megszólítja a királyt, és elmondja neki, amit szeretnénk Tőle.A stílusát úgyis a legjobban tudnátok kitalálni, értetek már ennyire ehhez, ezt nem is magyarázom tovább.

Ultrajobber írta...

Még ameddig eszemben van:

Valaki írt olyasmit, hogy a nem annyira legitim törvényesség is jobb a teljes káosznál, vagy valami hasonló.

Én erre azt mondom,hogy a mai rendszer láthatatlanul, de már ott tart, hogy csak névleg, vagy mint felemlegetni való dolog foglalkozik igazából a szabályossággal, törvénytisztelettel.

Észre kell venni:olyan nihil lóg a fejünk felett, hogy ha belelátnánk, beleszédülnénk.

Ezért a magam részéről legjobbnak tartom a maximális tisztázottság,a maximálisan érvényre juttatott életrendező elvek maximális gyakorlati alkalmazását.

Ultrajobber írta...

Vallási témákkal is lehetne többet foglalkozni.

Parsifal írta...

Parsifal,

1. nem ennyi a szuverenitás fogalma, azt jelenti, h önállóan tud kezdeményezni, saját jogrendre és államiságra alapozva. Pl. a rákosista bábállam nem volt az.


Horthy-rendszer mit tudott a nagypolitkában önállóan kezdeményezni?

2. Itt; "Akkor a szlovákok, ruszinok stb. is jogosan rázzák le a "magyar igát"...". Merthogy nem jogosan és nem jó (ellen) érv.

Ezt a hozzászóló magyarsovinizmusára értettem, aki "lesz..ja Európát...

Erre írtam, hogy e gondolatmenet alapján 'jogosan rázták le a magyar igát'. Ami ugyanakkora mítosz, mint a magyar sovinizmus Európa-ellenessége.

3.Ezért vetettem.

4. Azt gondolom, hogy amit te állítasz a NRB-ról és a többiről az, az anakronizmus. De nagyon. Ezt az osztrák monarchisták - akiktől nem áll messze a nosztalgia, sem így gondolják. Konföderáció. Nem tartom követendőnek ezt. A magyaroknak a magyar királyságra kell öszzpontosítani azt gondolom, az a "láthatatlan birodalom" amelynek tagjai vagyunk nem szerves, nem építő jelenleg. Nem ua. a helyzet, mint a NRB-ban, vagy az Osztrák B.-ban volt, amelynek tagjai voltunk.

Egy fontos tényt nem említettél meg, amit te is tudsz. Az osztrák monarchisták között van agnoszticista, szabadkőműves, sőt liberális is. Én egy spanyol "királyságra" nem vágyom, ahol Tejero-t ültetik le a vakolóbérenc királlyal egyetértésben.

Ők a Monarchia liberális légkörét sírják vissza...

Így számomra nem érdemesülnek említésre.

Az EU mentén igenis át lehetne venni európai szinten a hatalmat. Korunk gazdasági, geopolitikai szintjén erre van reális(abb) esély. ráadásul az Egyház is támogatta mindig az egységes európai keresztény birodalmat a szűkkebblű partikularizmus helyett.

Én NEM nosztalgiázok! Mai és időszerű monarchizmust akarok építeni, amely csak annyiban visszatekintő, amennyiben fogalmakat tisztáz és gyökereket mutat fel, úgy, hogy abból táplálkozik. Igaz forrásokat.

Hol említettelek név szerint János, hogy nosztalgiáznál?

A monarchia önmagában nem önérték. Ezt már Aquinói Szent Tamás is mondotta.

Névtelen írta...

"1. nem ennyi a szuverenitás fogalma, azt jelenti, h önállóan tud kezdeményezni, saját jogrendre és államiságra alapozva. Pl. a rákosista bábállam nem volt az.

Horthy-rendszer mit tudott a nagypolitkában önállóan kezdeményezni?"

A potenciális és a reális nem ugyanazon mező. A potencialitást biztosítani kell, hogy élhessünk a reálitással. Célszerű figyelni erre.

És igen, legyen az Unió nagyhatalom (birodalom ha így szebb), de szvsz a császárság épp annyira lenne reális, mint egy világkormány. Semmennyire.

Egyébként Ultrajobber mondott valamit. A kiskáté hasznos ötlet. A Konzervatoriumnak is megvan a magáé.

beneee írta...

Az elöbbiekben felhozott Európai Birodalomról az a véleményem, hogy az ötlet jó, de viszont a hozzászólások azt sugallják, hogy ez egy olyan felépítésű birodalom lenne, mint jelenleg az Amerikai Egyesült Államok. Szerintem ha létrejönne egy Európai Birodalom, akkor annak szuverén államokból kéne állnia.Én egy olyan Európai Birodalmat tudok elképzelni, ahol az összes tagország saját maga intézi belügyeit és az országok korlátozott mértékben, de önálló külpolitikát folytatnak. A hadügy viszont közös lenne, ugyanakkor minden országnak jogában állna saját hadsereget tartania egy meghatározott létszámig. A pénzügy részben közös lenne, az országok vámunióban állnának egymással és lenne közös valuta is, de azt nem lenne kötelező bevezetnie a tagországoknak. És a tagországok között a Schengeni rendszer működne , tehát nem lenne ellenőrzés a közös határokon.

Parsifal írta...

Péter-Parsifal,
osztrákok között _tudomásom szerint nincsen maszon_, ellenkezőleg. Juan Carlos maszonságára semmi bizonyíték nincsen, a nélkül mindez csak vád.
Az Egyház támogatta a kialakuló EU-t is és kapott a képére nagyot, Krisztus nélküli EU-t. A nosztalgiát te említetted. Potenciál és realitás tekintetében meg a brigadéros úr leírta amit kellett. Ha nem lesz meg a tartalom és a forma, akkor minden hiába. Ha _van_ tartalom és forma, akkor az lehet rosszabb és jobb is. Magyarul; vissza a királyságunkat!

A magam részéről ennyi voltam. További történelemleckéket nem folytatnék. Aktív, aktuális, mai monarchizmus mellett vagyok, amely a reális alternatívát kínálja fel. Ezzel kapcsolatban a mai talajon áll, gyökerei azonban a mélybe nyúlnak, mélyebbre mint a mai respublika.


Ad 1.

Az osztrák monarchisták között van kifejezetten atheista is, ezt be is vallják oldalukon. A magyarországi B'nai B'rith egyik prominens személye (Gerő András) is visszasírja a monarchiát.

Programjuk fényévekre van a spanni eszmeiségtől (is). Lagymatag.

Ad 2.

Hol írtam, hogy Juan Carlos maszon?
Azt írtam maszonbérenc. Ez világos a megnyilatkozásaiból, ha úgy tetszik, kötény nélküli szabadvakoló, eszmeiségét tekintve... II. József spanyol kiadásban. (Csak II. Józsefnél tehetségtelenebb...)

Ad 3.

Az Egyház az európai egységet támogatta (mint mindig) és reális lehetőséget látott egy keresztény alapozású EU-ra, még a 60-as évek "tudati forradalmai" előtt.

Ad 4.

A pontetia és realitas nem komplementer fogalom a tamási bölcselet örök igazságai mentén, így számomra értelmezhetetlen, majd tisztázza, aki fölvetette, hogy mit ért alatta.

Lehetőség és megvalósultság (actus et potentia) egy lehetséges bölcseleti antinómia.

A 'realitas' fogalmának tisztázásába most ne menjünk bele...

Magyarul vissza a királyságunkat!

Mégis hogyan? Ki hagyná ezt? Tisztán a mai téridő valóságai közepette... Érett erre a társadalom?

Ezért mondtam s mondom, változás csak európai szinten lesz, egy egységes európai mozgalom keretében.

Az "európai császárság" alakjáról (forma) lehet úgymond szájkaratézni, de a realitása, ill. a megvalósíthatósági valószínűsége valamivel több (egy tizedesjeggyel mindenképp), mint az ettől független Magyar Királyságé.

Én azt mondom, Imperium Romanum, és azon belül egy Magyar Királyság (ahogy Francia Királyság stb.)

"Alternativa realis"...

Szted az emberek többségét alapvető szinten közjogi kérdések foglakoztatják, vagy ha megváltoztatnánk az alkotmányt, holnaptól minden jobb lenne?

Ez kb. olyan, mint a termelési viszonyok megváltoztatása, s attól átalakul a tudat.

Előbb az embereknek kell megtérni...

A Római Birodalom is előbb krisztianizálódott az emberi személyek közösségében, s utána testesült meg közjogilag.

Tisztán közjogilag (megtérés, nemzeti föltámadás nélkül) helyreállítani itt bármit, olyan, mintha egy csövesre öltönyt húznánk... Önámítás.

Névtelen írta...

Parsifal hozzászólásait olvasgatva, azt nem értem, hogy te minek vagy itt akkor? Még a blogod is kikerült oldalra, itt meg arról beszélsz önámítás, amit csinálunk, de a Német Római Birodalmat restaurálni kell. Te miről beszélsz, ne haragudj?! Az Avar Kaganátust ne állítsuk vissza, meg az Török Szultánságot? Mindezt néhány kommentben elintézve. PHJ kifejezésével élve, ez az igazi szájkarate. Önámítás magas szinten.

Ultrajobber írta...

Üdv!

Szabadnapos vagyok, ezért most írok.

Amúgy az Úr házát építem.

Sanyinak: mindenhol teokratikus monarchia kellene, legtisztább formában, legszigorúbban véve.

Mivel a vallásosságot én hoztam fel, ezért a kérdésre válaszolva: én sem vagyok ilyen szempontból a csúcson, talán saját hiba, de én akkor is a közállapotokra vezetem vissza.Legjobb, ha kötelező érvényű a dolog, mint Szent István idejében, és akkor nincs probléma.

Ahogy tudom, a törököknél a hadsereg puccsolja meg mindig a vallási államot, és az államvallást.Elítélendőnek tartom, még ha nem is katolikus, hanem muzulmán ország.De ne a törökökkel foglalkozzunk, mert az ráér.

Névtelen írta...

Parsifal úr! Ön egy fantaszta. Ennyi.

Ultrajobber írta...

Lenne egy pár kérdésem:

Amint látom, a spanyol király vonalvezetését sem méltatjuk túl sokra.
De akkor mit szóljunk a féleretnek anglikán uralkodóház dolgaihoz?
És hogyan kéne viszonyulnunk a hithű katholikus írek republikánus irányultságú függetlenségi törekvéseihez?

Parsifal írta...

Parsifal hozzászólásait olvasgatva, azt nem értem, hogy te minek vagy itt akkor? Még a blogod is kikerült oldalra, itt meg arról beszélsz önámítás, amit csinálunk, de a Német Római Birodalmat restaurálni kell. Te miről beszélsz, ne haragudj?! Az Avar Kaganátust ne állítsuk vissza, meg az Török Szultánságot? Mindezt néhány kommentben elintézve. PHJ kifejezésével élve, ez az igazi szájkarate. Önámítás magas szinten.

Tisztelt Sanyi,

Hol minek vagyok?

Drága Sanyi, egyrészt erre az oldara szabadon írhatok tudtommal, ahogy ön is.

Másrészt én ezen az oldalon publikáltam (tudtommal önnel ellentétben) is.

Czelder úr is ír ide, neki is van blogja.

Azaz teljesen inkonzekvens volt az érvelése: "minek vagyok itt".

Hol említettem, hogy önámítás konkrétan, amit maga csinál?

Magára vette?

Én azt mondtam, hogy önmagában a Magyar Királyság restaurációja irreális.

Ezt a történelem is bizonyította (1918. óta egyszer sem sikerült, maximum az Entente nyakunkra ültetett Horthy).

Nem mondtam, és írtam le SOHA, hogy a Német-Római Birodalmat kell restaurálni...

Ezt PHJ adta számra.

Szent Római Birodalomról beszéltem, azaz arról az eszméről, amelynek mindig meg kell hogy a keresztény politikumot.

Partikularizmus, nemzeti bezárkózás - eretnekség.

Ez nem jelent internacionalizmust, hanem egy - pozitív éretelemben vett - spann-i univerzalizmust.

Ha van fogalmad a jelenlegi gazdasági, politikai, világnézeti világ-erőviszonyokról, láthatod, mi az igazi szájkarate... Partikularitással nekimenni a "globális" posztmodernizmusnak, vagy pedig egy kontinentalista Birodalmat (Imperium) létrehozni, konföderatív királyságokkal...

Parsifal írta...

Parsifal úr! Ön egy fantaszta. Ennyi.

Tisztelt dgy,

Mivel ön személyesen nem ismer, még egy személyiségstruktúrális elemzést sem látott rólam, így állítása olyannyira reális, mintha magáról állítanám ítélkezve, hogy fantaszta.

Én senkit személyében nem neveztem "fantasztának", érlveltem amelett, hogy partikuláris szinten nem lehetséges reális monarchia-restauráció.

Az ön emócionális dühkitörése megmosolyogtat, és bókként hangzik az ön kijelentése.

Katolikusként is kötelességem az egyetemes monarchia mellett kiállnom.

Névtelen írta...

"Nem mondtam, és írtam le SOHA, hogy a Német-Római Birodalmat kell restaurálni...

Ezt PHJ adta számra.

Szent Római Birodalomról beszéltem, azaz arról az eszméről, amelynek mindig meg kell hogy a keresztény politikumot."

Igazán ne haragudj, kedves Parsifal, de PHJ nem véletlenül adta a szádra ezt. Egész egyszerűen ez következik a logikádból. Én a keresztény univerzalizmust tartom, ám a politikában nem tartom reálisnak a túlzott erőltetését. A középkori keresztény univerzlizmus (amit te képviselsz és ami a Német-római Bir. alapja is volt) a mai viszonyok közt irreális. Ezt az eszmét nemcsak egy császáság tudná bevinni/képviselni a politikában, hanem egy többszintű és egyben párhuzamos struktúra is. Ezt lenne célszerű felismerni és részleteiben feltörni (szándékos ez a szó!).

Üdv:

Czelder Orbán

Parsifal írta...

Igazán ne haragudj, kedves Parsifal, de PHJ nem véletlenül adta a szádra ezt. Egész egyszerűen ez következik a logikádból. Én a keresztény univerzalizmust tartom, ám a politikában nem tartom reálisnak a túlzott erőltetését. A középkori keresztény univerzlizmus (amit te képviselsz és ami a Német-római Bir. alapja is volt) a mai viszonyok közt irreális. Ezt az eszmét nemcsak egy császáság tudná bevinni/képviselni a politikában, hanem egy többszintű és egyben párhuzamos struktúra is. Ezt lenne célszerű felismerni és részleteiben feltörni (szándékos ez a szó!).


Ad 1.

Igazán nem haragszom.

Ad 2.

"Logikám"? Ez valami posztmodern fogalom, ugye?

Fejtsd ki kérlek, hol következik ebből Német-Római Birodalom?

Európa politikai organikus alapja az Imperium Romanum, ahogy Magyarországnak a "Regnum Marianum" eszmény.

Előbbi az idők során volt frank, német, vagy akár görög ill. orosz dominanciájú (hogy kicsit keletre is tekintsünk).

A constantinusi eszmeiség (nem múltmajmolás) alapvető organikus kibontakozási lehetőség Európa számára.

Ki beszélt "túlzott erőltetésről" a politikai szférában?

Egyébként mivel írjuk le a "túlzott erőltetést", mi a mértékegysége? Joule, kilogramm, vagy tenzoregyenletbe köll sűríteni?

Én két dolgot állítottam (a félremagyarázások elkerülése végett):

1. Európában kell gondolkodni.
2. Ennek permanens testisége a "romanitas" eszmény.

A "Renovatio Imperii" örök program marad. Olyan mint a "Szentkorona-tan".

Én a kettőt nem szembeállítottam, hanem a komplementaritásra, és egymásrautaltságra hívtam föl a figyelmet.

Többszintű struktúra. Állítottam én mást? "Varietas in concordia!"

Hol írtam arról, hogy monolitikus tömbnek kell lennie ennek a "birodalmiságnak"?

Összefoglalva, lehet véletlenül, vagy nem véletlenül a számra adni, én nem állítottam, és logikailag sem következik (aki persze a szenttamási logikát követi) az, amit Czelder úr levezetett...

Hiába, oktatásunk sem a régi már! (Nem az urak hibája!)

Összeurópai monarchista akció szükségeltetik, lokális cselekvéssel, de összehangolt, európai módon. (Én épp ezen dolgozom - pardon 'szájkaratézom' - szlovákokkal kapcsolatban...)

Parsifal írta...

Csak Parsifal nem tartja a spanyol példát jónak, én azt gondolom, hogy legalább ott tartanánk. Ő egy ember, én meg egy másik, és még vannak mások. Nincsen egyenlőságjel.

Parsifal,
az, h publikáltál az oldalra, nagyon kérlek, ne tekintsd alapnak a vélemény alkotásodban. Ez nem egy bunkósbot. A NRSZBirodalom meg az Imperium egyik - idpőben legközelebb álló - történelmi megtestesülés volt, ez ugye evidencia. Egy egyszerű kommentben, amely a _beszélgetés_ egy formája felesleges azt hizsem cizellált tomista strukturális érveléseket belevenni és elvárni másoktól is. Ha többen is úgy értették, amit értettek, akkor egy kicsit nézz magadba is sztem és magyarázz. Azt lehet. Én is ezt igyekeztem az álláspontod ellen, az "önámítás" szót meg te használtad.


János,

Ott ne tartsunk, hogy a király szentesíti a homoszexuálisok együttélését "házasságként", az abortuszt elemi jogként stb... Az a hely csak nevében királyság, a király csak egy dísz, mint Angliában, tényleges közjogi hatalom nélkül.

Attól mert valami papírforma (tételes jog szerint) királyság, még nem jelenti azt, hogy erkölcsileg jó... A mai spanyol királyságnak a "hispanitas" katolikus eszményeihez, és Franco-hoz semmi köze sincs. Maga a király jelentette ezt ki, mintegy "önrevíziót" gyakorolva, hogy "Spanyolország szakított a francoista múlttal" minden szegmensében. (Államvallás jelleget is ő töröltette el...)

A spanyol monarchisták a leginkább "anti-juancarlos" lelkületűek... Nem véletlenül...

Nem tekintettem a véleményalkotásomban alapnak azt, hogy publikáltam. Kérdőre vont egy általam ismeretlen személy, hogy "hogyan merészelek" itt véleményt nyilvánítani... Erre fölhoztam neki, hogy itt többféle módon is (köztük írással) nyilvánítottam már véleményt, tudtommal ettől a jogomtól el nem tíltottál, ráadásul milyen érv az, hogy van egy blogom, s erre is fölhoztam, hogy Czelder úrnak is van, így ez sem érv. Az más kérdés, hogy term. lehet ellenvéleménye, s ha tévedek, meg is cáfolhat. De az finoman szólva erősnek érztem, hogy kérdőre von, milyen alapon merészelek írni...

Véleményalkotásomban a "sophia perennis"-en alapuló "ratio humana"-t (magyarul: józan paraszti ész), és a kinyilatkoztatást veszem alapul mindig.

A legközelebb álló megtestesülés a Habsburg Császárság volt, valamint a Romanovok "III. Római" Imperiuma. Ők nem nacionális, hanem egyetemes céllal, eszmével léptek még föl.

Csodálkoztam is, hogy egy magyar legitimista nem az előbbire gondol elsődlegesen, ha konkrét történeti előzményt nézünk az "Imperium" eszmével, megtestesítési kísérletével kapcsolatban.

Névtelen írta...

Parsifal,

a Németrómai Birodalom felbomlása UTÁN jött az Osztrák Császárság, ahol már szó sem volt arról, amiről te beszélsz, az osztrák császár állt az élén, aki nem vállalt jogfolytonosságot a Német-rómaival. Szerintem PHJ is erre gondolt, meg úgy nagyjából itt mindenki. A III. Róma pedig nem Róma itt Európában, azt miért kevered ide? Szenttamásos érveléseket meg te hoztad elő, akármennyire is mondod, ami nem annyira a józan ész, hiszen akkor Orbán érveléseit is elfogadtad volna. Az önámítást te használtad, arra a fajta monarchizmusra ami ezen az oldalon előfordul leginkáb, utána meg szabadkozol, magamra vettem-e?... Azon kellene elgondolkodnod, hogy nagyon sokan, akik itt járnak eleve gondolom futóbolondnak tekintenek mindenkit, aki királyságot akar ma Magyarországon, ha még e mellett beletesszük majd azt is, hogy egy Európai Birodalmat akarunk akkor a fantasy klubok szintjére süllyedünk majd. Ezt csak én látom így? Remélem nem. Csöröghetne neked is a vekker azt hiszem, ahogyan a mésik posztban olvasható volt és amellyel egyetértettél.

Parsifal írta...

Parsifal,

a Németrómai Birodalom felbomlása UTÁN jött az Osztrák Császárság, ahol már szó sem volt arról, amiről te beszélsz, az osztrák császár állt az élén, aki nem vállalt jogfolytonosságot a Német-rómaival. Szerintem PHJ is erre gondolt, meg úgy nagyjából itt mindenki. A III. Róma pedig nem Róma itt Európában, azt miért kevered ide? Szenttamásos érveléseket meg te hoztad elő, akármennyire is mondod, ami nem annyira a józan ész, hiszen akkor Orbán érveléseit is elfogadtad volna. Az önámítást te használtad, arra a fajta monarchizmusra ami ezen az oldalon előfordul leginkáb, utána meg szabadkozol, magamra vettem-e?... Azon kellene elgondolkodnod, hogy nagyon sokan, akik itt járnak eleve gondolom futóbolondnak tekintenek mindenkit, aki királyságot akar ma Magyarországon, ha még e mellett beletesszük majd azt is, hogy egy Európai Birodalmat akarunk akkor a fantasy klubok szintjére süllyedünk majd. Ezt csak én látom így? Remélem nem. Csöröghetne neked is a vekker azt hiszem, ahogyan a mésik posztban olvasható volt és amellyel egyetértettél.


Sanyi,

Az "Osztrák" Császárság a metternich-i értelmezésben jogutód volt (a római katolikus liturgiából sem törölték ki a Szent Római Birodalom császáráért való könyörgést), és nem Ausztria állt a többi ország fölött, hanem a Császárság részének tekintették úgy az Osztrák Főhercegséget, mint a Magyar Szent Korona Országait, vagy a Cseh Korona Országait, vagy a Lombard-Velencei Királyságot, vagy a Holics-Ladoméri Királyságot.

Az igény és emlékcímerek szimbolikájáról nem is beszélve. (I./V. Ferdinánd nagycímere.)

A "III. Rómát" (idézőjelben írtam! olvasd vissza) hogy hoztam ide?

Egyrészt mind Nagy Károly (F. B.), mint II. Ottó (N-R. B.), mind I. Ferenc (O. Cs.) "csupán" a Nyugatrómai Birodalom örökösének tekinthető. A keletrómainak Moszkva közjogilag.

A mindenkori eszme egy contantinusi egység. ezt sohasem feledte senki.

"Nem annyira a józan ész, mert akkor Orbán érveléseit is elfogadtad volna".

Bocsánat, arra nem is gondolsz, hogy Orbán érvelése rossz volt?

Ezen az oldalon többféle értelmezés fordult elő.

Önámításnak azt tartom, és ehhez tartom ma is, hogy jelenlegi gazdasági, geopolitikai, geostratégiai, hadászati, demográfiai stb. viszonyok között a jelenlegi világtrendtől (liberális demokrácia, IMF stb.) elszakadni csak egy kontinensnyi ország képes.

Valódi monarchizmus (nem olyan papírtigris mint a Spanyol "Királyság") csak akkor képzelhető el, ha Európa szinten kezdünk valamit, és az EU heléybe teszünk valamit.

Mondd meg kérlek, hogy a nemzetközi függés általánossá válása (XX. század) óta mikor és hol alakult ki nemzetközi erőviszonyok figyelembe vétele nélkül demokráciából királyság önállóan?

Erre válaszolj, s azzal egy konkrét példával is megcáfolsz.

Előre jelzem, Spanyolország nem jó példa, mert ott Anglia hallgatott, franciaország csak ímmel-ámmal állt ki a köztársaság mellett (Anglia intenciói miatt, nem akart egy bolsevizmust Nyugat-Európában), Sztálin is csak ímmel-ámmal támogatta a vörösöket (belső leszámolás, az aranykészlet kiszállítása a SZU-ba), mivel ő neobonapartistaként imperialista volt, és anti-internacionalista.

Hitler és Mussolini viszont jelentékenyen támogatta Francot.

Ez sem nemzetközileg független akció volt.

A példát várom.

(Horthyt az Entente ültette nyakunkba, az ő jóváhagyásuk kellett ahhoz, hogy elkezdje szervezni a Nemzeti Hadsereget stb. Az Entente nyomásának engedett - kölcsönnel való zsarolás - a királlyal szemben stb. utána Hitler bábja volt, először csak dróton, később kesztyűbábként. A realitásban, gazdaságilag, külpolitikailag egyáltalán nem volt független mozgástér.)

Névtelen írta...

Parsifal úr!

Ön nem fog kapni választ a kérdéseire soha sem. Mert a kérdéseit csak ön tudja megválaszolni a saját rögeszméin belül. Kérem, ezért ne is várja senkitől ezt el.

Ultrajobber írta...

Most pedig ideje összezárnunk, mert nagy a széthúzás.
Filózni lehet, de az igazi monarchia úgyis Isten kegyelméből alakul ki, tehát ha megfeszülünk, akkor sem lesz pont olyan, amilyet mi, egyenként szeretnénk.

Parsifal írta...

Parsifal úr!

Ön nem fog kapni választ a kérdéseire soha sem. Mert a kérdéseit csak ön tudja megválaszolni a saját rögeszméin belül. Kérem, ezért ne is várja senkitől ezt el.


Tisztelt dgy úr,

Köszönöm, hogy ismét megnevetettett értelmi alátámasztás nélküli érzelmi kitörésével.

Egy történelmi példát vártam csupán (ami által egész fölvetésem összeomlik), nem kaptam, helyette úgymond "rögeszmének" minősítette a reálpolitikából (korunk gazdasági, politikai, kultúrális erőviszonyai), és nem pusztán az eszmeiségből (szellem és anyag helyes, szintetikus látásmódja => kettő interakciója => történelmi valóság) kiinduló gondolatomat.

Nem vagyok "ideálmonista" rögeszmés, sem szélsőséges intucionista érzelgősség (romanticizmus), sem szélsőséges racionalista szabadgondolkodás (illuminizmus) nem vezet világnézetemben.

Azt pl. honnét tudja, hogy sohasem kapok választ a kérdéseimre? Kicsoda ön, netalán Isten, hogy látja kérdésfelvetéseimet? :D

A katolikus hit és a szenttamási bölcselet a valóság egészére és minden kérdésre adekvát választ ad, mivel az Igazság az alapjuk.