2008. aug. 13.

Szent György Országa és mi

Azt mondják egyesek, hogy a grúz-orosz olimpiai háború már véget is ért. Pedig valószínűleg csak egy csata ért véget, nem annyira egy háború. Ebben a csatában a grúzok oldalán álltunk természetesen és hagyományosan. A Magyar Királyságnak - és reményeink szerint a Magyar Köztársaságnak is - soha nem volt komolyabb érdeke, hogy egy erős Oroszország legyen a keleti szomszédja. E mellett elvből elutasítunk minden kommunista (1945, 1968, 1956, 1979) intervenciót is, amelyekből nagyon sokat volt szerencsénk többet is elszenvedni. és amelyeknek a folytatását látjuk ebben a poszt-kommunista vezetők által kezdeményezett agresszióban. Grúzia (ahogyan a grúzok jobban szeretik, Georgia, vagy még inkább Szakartvelo.) támogatása nem annyira a mostani nyugatias, amerikai ízekkel édesített köztársasági elnöknek Miheil Szaakasvilinek és rendszerének szól (meglehet a hagyományos keresztény gyökerekkel bíró grúz patriotizmusnak ő adott nagyobb teret a nagyon rossz emlékű kommunista Sevarnadze után), hanem a grúzok háromezer éves kultúrájának, ősi királyi családuknak, és az autokephal keresztény egyházuk szellemiségétől a mai napig mélyen átitatott kombattáns lelkiségük és helytállásuknak. Grúzia, ahogyana Georgia elnevezés is mutatja Szent György országa a helyi hagyomány szerint, uralkodóik pedig a bibliai Dávidig vezetik vissza magukat, ezért is tagjaik a XX. században is a legnagyobb európai uralkodó családokkal egyenrangúaknak bizonyultak dinasztiukus kérdésekben. Grúzia részleges autonómiáját a cári Oroszország megnyugtatóan kezelte, a tiszteletet, rangot az uralkodói családnak és az országnak megadta, a Szovjetúnió azonban az 1918-ban függetlenné vált országot 1922-ben bekebelezte, annak ellenére, hogy előtte egy évvel elismerte a függetlenségét.
Amiért azonban legfőképpen a grúzok mellett vagyunk, az a mi kis önös érdekünk, a Szent Korona Országa és a Szentkorona-tan érvénye, bármennyire is furcsán hangzik. Szent István utódai és annak országában nem volt soha rendező elv az etnikai. Szent Korona Országában a "hungarus tudat" és a "Szent Korona-tagság dívik, amelyben egység és boldogulás van mindenkinek, aki elfogadja a Magyar Királyság törvényeit és annak felkent, törvényes királyát. Nincsen függetlenség, nincsen elszakadás csak azért mert egy bizonyos területen többen vannak egy bizonyos etnikumból, a területi integritás ugyanúgy a magyar állam jogfolytonosságának része, mint a történeti alkotmányunk. Az egyetlen megoldás az autonómia, amellyel ősi, önálló törvénykezéssel, állami múlttal, kultúrával rendelkező részek rendelkeztek is (Hortvátország). Ma, amikor mindenki az etnikum-szerinti felosztás mellett van, nem árt ezt az elvet megismételni magyar monarchistaként, amelyben békében tudtak élni népek királyságunkban több száz éven keresztül és különböző etnikumok magyar (hungarus) államférfiakat tudtak adni királyságunknak (Zrínyiek, Hunyadiak, stb.), akik soha nem is vallották másnak magukat csak magyarnak. Másrészt, hogyha a modern világ annyira ragaszkodik a etnikum-szerinti függetlenséghez, akkor viszont joggal kérdezzük, hogy mi a helyzet a határon túli magyarjainkkal, elsősorban a székelyeinkkel? Ők is igényt tarthatnak egy ilyen függetlenségre? Persze ebbe most nem megyünk bele jobban, de azért a kérdés ül. Ez azonban már a trianoni nonszensz igazgságtalanság része azt is tudjuk jól, amelyről a II. Magyar Köztársaság vezetői nem vesznek tudomást szívesen.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem szeretném megsérteni a cikkírót, de az írása nagy fokú geopolitikai és reálpolitikai dilettantizmusról árulkodik. Itt teljesen másról szól a probléma, ráadásul Oroszország is ugyanolyan "bonapartista"-típusú, hasonló szimbolikával dolgozó állam, mint Grúzia, nincs különbség. Egymást írtják a grúzok és Grúzia nemzeti kisebbségei, még akkor is, ha orthodox mind a kettő (pl. az oszétok), egymásnak uszítják őket a nagyhatalmak, bábok a kezükben ezek a kis népek.

"Tiszta humánumból" a bonapartista Oroszország a kisebbségek mellé, a nyíltan republikánus USA meg Grúzia mellé áll.

A Grúziában lezajlott "rózsás forradalom" egy CIA puccs volt, jött egy USA-bábkormány, az USA Oroszországot bekeríteni szándékozó geostratégiájának megfelelően. Oroszország meg akar egy Kaukázuson túli kiszögellést (Dél-Oszétia) és lehasítani Grúzia tengerpatrjának zömét.

Abszolút nem érdekli a nagyhatalmakat ezek a kis népek - rongybábok a kezeikben. Ahogy a grúz "Aczélos"-elvtárs (Dzsugasvili) megfogalmazta: "Egy ember megölése, gyilkosság, egy millióé, statisztika."

Maradjunk annyiban, hogy nem minden magyar monarchista véleményét tükrözi a cikk.

Parsifal írta...

Pár gondolat erről a "mackóról" és Transzkaukázia újkori történelméről...

Grúzia, ill a mai Grúzia területén lévő törpefejedelemségek (akik fölött csak névleges hatalma volt a grúz királyoknak az újkorban) először iráni-perzsa fennhatóság alatt álltak, majd a hatalmi vákuumban egymást gyilkolták, ahogy most is, a tkp. a cseh és szlovák nyelv eltérési szintjén különböző ethnikumok, sőt grúz népcsoportok. Olyan, mintha a kunságiak és a székelyek háborúznának.

A Szent Oroszország - a Bizánci Birodalom jogutódja nem "bekebelezte" ezen törpefejedelemségeket, a névlegesen működő Grúziát. Maga a grúz király kérte a hittestvér orosz cár segítségét, védnökségét, nehogy újra hitetlen fennhatóság alá kerüljenek.

Oroszország nyugalmat, békét, stabilizációt teremtett a rivalizáló fejedelemségek között. Fejlődött az infrastruktúra, az iskolarendszer stb. A grúz királyok egy ideig megmaradtak.

A XIX. század végén a nyugati ideológia (sovinizmus) megjelent az oroszok körében is (a grúzok körében is), így voltak nemzetiségi konfliktusok, ez tény.

Ám az orthodox birodalmi idea a "Pax Romana" bizánci eszméjét törekedett tükrözni.

Az önálló, oroszellenes, soviniszta Grúziát az ottani "szabadkirályválasztók" preferálják.

A Monarchia is Szerbia miatt veszett össze Oroszországgal - az Obrenovics-klánt támogatta a Monarchia a szerb trónra, a Karagyorgyevics-klánt pedig Oroszország.

A "Szent Szövetség" ill. a "Három Császár Szövetsége" épp hogy ellent mond annak, hogy egy erős Oroszország hiba lenne.
Csak szükséges mellette egy erős "Karoling-tengely" (német-francia) is.

Ők verték le 1849-et is.

Új hír: Grúzia elismerte Dél-Oszétia és Abkházia függetlenségét.

Névtelen írta...

Azért egyről ne feledkezzünk meg, amikor Oroszországgal szembehelyezkedünk.

Még mindig a legjobboldalibb nagyhatalom (USÁhoz és Kínához képest), és mi kicsik vagyunk, támogatókra szükség van.



MÁS: Való igaz, hogy Oroszország 1917 tavaszán letért a helyes útról, de ott is vannak monarchisták!

Névtelen írta...

http://nemnemsoha.gportal.hu/gindex.php?pg=27796293&nid=4589942

Névtelen írta...

"Mikor jönnek a szarmaták?!"

holnapután, a kazahsztáni madjarokkal jönnek ;))

Névtelen írta...

Nos szerintem a Grúz kérdés sokkal összetettebb annál, mintsem hogy leegyszerűsítsük a kérdést azzal,hogy kinek a pártjára állunk.Első és legfontosabb kérdés ,hogy a jelenegi egypólusú berendezkedés(Az usa egyedülálló hegemóniája) vagy egy két, esetleg több pólusú berendezkedés a jobb a világpolitika jelen állapotában.Az oroszok szép lassan visszanyerik erejüket és lassan Kina is csatlakozik a szuperhatalmak sorába.Véleményem szerint a kisebbik rossz elvén a két vagy több pólusú berendezkedés(fontos hangsúlyozni,hogy ez csak a jelen állapotra vonatkozik és Kina kivételt képez.Természetesen itt a több pólusú berendezkedésnél egy erős Európának kéne becsatlakozni, amire sajnos nem sok esély van)"jobb"mint az egypólusú és a Grúz kérdést is innen kell szemlélni.Az Egyesült Államok brutálisan terjeszkedik és ahol nem közvetlen agresszió folytán nyeri el a hatalmat, ott bábkormányokat hoz létre, melyek a céljait szolgálják.Grúziát is egy ilyen bábkormány szolgálja, mely az USA számára eszköz volt arra,hogy meghúzogassa egy kicsit az orosz medve bajszát,tesztelve,hogy meddig mehet el.Nos az Orosz medve nem hagyta magát és megtette a megfelelő lépéseket arra nézve,hogy megmutassa, nem hagyja magát, pláne nem a közvetlen befolyási övezetében, és egy kicsit megmutatta a világnak,hogy számolni kell vele, méghozzá egyre jobban.Kontra(Szerbia)rekontra (Grúzia).A játszma újra elkezdődik és ezek csak az első lépések az orosz-amerikai sakkjátszmában, tehát a Grúz kérdést ebből a szempontból kell mérlegelni.Grúzia mint olyan, csak egy kicsiny sakktábla a nagyhatalmak küzdőterén.A grúz népet félrevezette az USA, belesodorta ebbe a háborúba, majd a szokásos módon cserbenhagyta. Ettől függetlenül a grúz nép helytállása, mégha katonailag semmi esélyük sem volt, mindenképp tisztelendő.